M6

Ó, Istenem Angoloké lett a városom Angoloké lett a városom Ami nem is az én városom De az én városomban Már senki nem ismer meg A régi városomban Már senki nem ismer meg Ó, az emberek Nem szeretik úgy a zongorát Nem szeretik úgy a zongorát Mint a dobokat és a gitárt És én majdnem elfelejtem Hogy nem tartozom senkinek Nem tartozom semmivel Ezeknek az embereknek Nyári délután Percenként fékező buszon Mondom magamnak, nincs bajom Csak elképzelem vagy gondolom És a szemedben az arcom Visszatükröződik És a szememben az arcod Visszatükröződik